A Hármas-Körös  hullámterét  most , ebben az áradásos időszakban 1-2 méter víz fedi szinte mindenhol.  A Körös a gátakig kiöntött, elöntve erdőt, mezőt , és a bokros élőhelyeket. Szerencsére ez az áradás lassan, hetek alatt húzódott fel a gátoldalba, így az ártéri állatvilágnak volt ideje időben kimenekülni. Bár a kistestű rágcsálóknak, melyek az utolsó pillanatig kivártak és csak akkor oldottak kereket mikor már az üregeiket töltötte fel az áradó Körös, nagyrészt a rájuk leselkedő és váró ölyvek lett  a végzete. Az ölyvek csoportosan ültek napokig a gátoldalban és jól éltek a sok kiöntött egéren, vakondon. Azonban a kis testű rágcsálókon kívül,a mezei nyulak egy csoportja is bajba került.

Nyulak bújtak meg a kis földdarabon
A fák tövébe húzódtak,alig pár méterre tőlünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szénakazal a csónakban
Az elöntött rét felől közelítettük meg a helyet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tegnapi napon a Körös Maros Nemzeti park szakemberével és egy halőrrel közösen bejárást végeztünk a Hármas-Körös Gyomai szakaszán. Az egyik elöntött rét és a folyómeder közt egy keskeny földnyelven , Szél Antal a Nemzeti Park szakembere észre vett egy mezei nyulat. A motorcsónakkal megálltunk , hogy közelebbről is megszemléljük mit is keres ott. Akkor vettük észre, hogy nem egy hanem kb 100 , de lehet még több nyúl szorult ki egy keskeny alig pár méter széles-és nagyjából 10 méter hosszú földnyelvre. A nyulak közül volt amelyik a fára is felmászott. Ezen a kis helyen összeszorulva egymás hegyin-hátán tolongtak és stresszes állapotukban egymással verekedtek. Próbáltuk őket megközelíteni, de egyből a vízbe vetették magukat, Távozásunkkor pedig láttuk, hogy újra birtokba veszik a kis szigetet.

Távozásunk után egyből nekiestek a kihelyezett takarmánynak.

 

A helyi vadásztársaság szakembereivel egyeztetve, másnap reggel az illetékes hivatásos vadásszal nagyobb mennyiségű szénával és kukoricával felfegyverkezve siettünk a nyuszik segítségére. A helyet megközelítve értettük meg mi is történt. Az a talpalatnyi föld ahol meghúzták magukat a Környék legmagasabb pontja. Az ártéri rétet azon a helyen a gát felől, a kubikokon keresztül kezdi el elönteni a víz. A hosszabb lábú őzek azt az elöntést simán átgázolták, de  a nyulak csapdába estek,és fokozatosan az emelkedő víz elöl kiszorultak erre a kis földdarabra. Szerencsére a Körös vízszintje nem emelkedett tovább így ezen a kis szárazulaton meghúzhatták magukat. A kitett takarmányt távozásunk után azonnal fogyasztani kezdték, így van esélyük arra, hogy a még előreláthatólag hetekig tartó magas vízszint ellenére átvészeljék ezt a kényszerű összezártságot.

Vélemény, hozzászólás?