A Magyar mentalitás szinte megköveteli a régen minden jobb volt hivatkozást. Sokszor használjuk ezt a kifejezést és a minden alatt tényleg mindent kell ilyenkor érteni. A mindenbe természetesen beletartozik a horgászat is. Az emlékek évek, évtizedek alatt megszépülnek. Az akkori kudarcok, elfelejtődnek, a több napos kapástalan időszakok évtizedek távlatából elhalványulnak órákká.
Lehet igazak ezek az állítások, én nem feltétlenül értek velük egyet. Egy területen azonban úgy gondolom, hogy igaz a „régen jobb volt” .
Ez pedig a Hármas-Körös felvízén való téli pergetés. Előre bocsájtom, hogy amivel most foglalkozni kívánok azt én is csinálom rendszeresen. Tapasztalataim, dokumentációim erős hanyatlást mutatnak ezen horgász irányzat eredményességében a fent megnevezett Körös szakaszokon.
Lásuk a tényeket. A kétezres évek előtt , téli időszakban a pergető horgászok az említett szakaszokon ,időszakosan igen szép zsákmányra tettek szert. Voltak napok, hogy partról egy helyről 10-15 süllő, kősüllő, és csuka is jött a gumikra. Köztük kapitálisok is. Volt 6 kg körüli példány nem egy minden éveben. Naponta több 2-4 kilós süllő is simán megfogható volt, egy helyben állva. Persze nem minden nap, de aki kijárt rendszeresen az általában fogott belőlük jócskán a téli szezonban. Nem kellett kilométereket vándorolni, hanem leálltunk egy helyen és toltuk, illetve húztuk ki a süciket. És hát a módszerek.. Ma már mosolygok az akkor használt , akkor ultra finomnak mondott szettemen. A műcsalik terén se álltunk túl jól a mai állapotokhoz képest.
Ezzel szemben mi van manapság? Hát ha nem publikálnék hanem egymás közt lennénk kedves olvasó azt mondanám, hogy lóf.sz se! Az utóbbi pár év telein, ha 10 süllőt tudok évente ami jó volt sokat mondok. A legvérprofibb pergető guruk ugyan manapság is fognak, csónakból 10km-t átpergetve 15-20 példányt egy nap, de ezekből jó ha 2-3 darab méretes. 15 éve egy helyben állva fogtunk naponta ennél többet jó időszakban. Manapság jó időszakban ha egy méretes jön annak már örülni kell.Akik kijárnak ezzel egyetértenek. A minap kérdeztem meg egy sokat kijáró pergető barátomat , hogy a Gyomai szakaszon a pergető pályának nevezett helyen, mikor fogott utoljára jó süllőt. Két éve egy kettest. Ez volt a válasz. Ez az ember a kétezres évek elején ugyanott napi 2-3 kettő pluszos süllőt simán fogott jobb napokon.
Szóval valami megváltozott…Nagyon. De mi?
Véleményem szerint több dolog is. Sorba szedtem őket.
A vízrajzi viszonyok:
Ez a változás az egyik legszembetűnőbb. Valamint véleményem szerint erre a változásra eredeztethető vissza a legtöbb probléma a téli pergetéssel kapcsolatban. A változás maga vízrajzilag is hatalmas. 2013 előtti időszakban a Békésszentandrási duzzasztó novembertől-áprilisig téli üzemmódra állt át. Ez most sincs másképp, csakhogy akkor a téli üzemmód egészen mást jelentett.
2013 előtt a téli üzemmódban a duzzasztó kapukat kiemelték és elengedték a Hármas-körös felvízét. Ez a nyári duzzasztási szinthez képest akár 5 méteres szintkülönbséget is eredményezhetett mínuszban. Tehát a téli vízszint mélyen a folyó meder alján volt. Egyes szakaszokon a mederben alig maradt 1-1,5 méter mély víz.
2013 után üzembe helyezték a Békésszentandrási duzzasztóműnél a vízi erőművet. Ennek az erőműnek az üzemeléséhez szükséges vízszint tartása véget, azóta, a téli vízszint nem csökken le jelentősen. A duzzasztó kapukat a helyükön hagyják és a duzzasztás tovább folyik. A nyári -téli vízszint közt elenyésző a különbség.
Ennek a legalapvetőbb következménye a pergetés szempontjából az , hogy a téli víznél régen a mederben összesűrűsödtek a halak. Mostanában meg a magas víznél szétszóródva a parti akadók rejtekében maradhatnak. Nem véletlen az , hogy a pergető pályán amire már hivatkoztam nullás vízállás alatt álltak be tömegével a süllők. Ezen vízállás alatt alakult ki a visszaforgó a pályán ahová a snecik tömkelege húzódott be, maguk után csalva a süllő bandákat. Ez a jelenség a mostani téli vízszintnél rendre elmarad.
A másik következménye a téli végi halvándorlás megszűnése. A helyén maradt duzzasztó kapuk útját állják a januárban az alsóbb szakaszokról, illetve a Tiszáról lassan meginduló süllőknek. Bár van ugyan hallépcső, de az nagy vízszintkülönbségnél nem működik. A süllők még a keményebb teleken is január végén elkezdenek lassan a folyással szemben vándorolni, ívóhelyeket keresve. Ezt a magam is megfigyeltem már, de a halászok rendszeresen kihasználták ezt a jelenséget. A szebb példányok régen az addig esetleg üres helyeken is január végétől elkezdtek megjelenni.
A vízrajzi viszonyok alakulásán kívül van még pár dolog, ami változott az elmúlt években.
A kormoránok.
Kormorán kérdésben elég merev elveim voltak sokáig. Kormorán párti voltam. Azt azért tudni kell, hogy a nyolcvanas évekig annyira megfogyatkozott az állományuk, hogy a Körösökön, csak elvétve fordulta elő. Egy -két fészkelő kolónia volt csak a környéken és azok is kis állománnyal. Ez most sincs másképpen. Csakhogy, az enyhülő időjárás alapvetően változtatta meg a kormoránok vonulását. A Skandináv államokból ezerszám érkező madarak nem húzódnak el az Adriára hanem itt maradnak nálunk telelni. 60-80 méteres merülő kapacitásukkal, hatalmas 100-200-as csapataikkal gyakorlatilag kizabálnak és szétvernek minden telelő állományt. A Körösök igen jó süllőszaporulata közt rendet vágnak. Bár a kétezres évek elején is volt kormorán a Körösökön, de közel sem ennyi.
Jelenleg a gyérítésük engedélyezett. A KHESZ mindent meg is tesz gyérítésükért. Több halőr is vadászvizsgát tett, és napi szinten vadásznak rájuk, de nem egyszerű puskavégre kapni őket.
A végére hagytam azt a változást ami szerintem a legkevesebbet nyomja a latba , de azért ez is ott van. Ezek pedig mi vagyunk, téli pergető horgászok. 15-20 éve még kb 15 ember élt a téli pergetés lehetőségével. Névről ismertük egymást. Most van olyan hétvége , hogy a Gyomai híd környékén nincs szabad hely. Sokan vagyunk. Több százan is akár, akik ide járunk. A pergető pályán naponta vannak kint. Még most is mikor ezt a cikket írom, szakadó esőben 4 ember bízik abban, hogy talán ma beüt az a méretes. Volt olyan tavaly , hogy 22 ember dagasztotta ott a sarat 50 méteren, egy napsütéses szombat délután, eredménytelenül, vagy a kis 15 centis süllőket egyelve. Amióta nagy a téli víz azóta a csónakosok is megszaporodtak ami régen egyáltalán nem volt. Hiszen esély se volt arra , hogy nullás víznél vagy esetleg -100-nál csónakot tegyen le valaki, de még a lent levőkbe se lehetett akárhogyan bele szállni. Ezzel kapcsolatban azonban az a véleményem, ha az előző két változás(kormorán , téli duzzasztás) nem következett volna be, simán eredményes lehetne a téli peca, akár még ennyi embernek is. Erre bizonyíték a dunai kőgátak. Agyon vannak pergetve mégis rendszeresen adják a jó süllőket.
Az elején úgy kezdetem , hogy a magyar ember szerint régen mindig jobb volt. Most úgy szeretném befejezni, meghagyva az utókornak és magamnak ha ezt majd évtizedek múlva visszaolvasom, hogy a téli pergetés most nem jó, nem eredményes… de remélem jobb lesz.