Figyelem a cikk felkavaró képeket tartalmaz!
A fenti címben szereplő mondatott nagymamám használta rendszeresen, ha gyerekkoromban valami jelentéktelen sérülést szenvedtem. Elbagatellizáló mondat ez. Hogyan is kerülhet egy ilyen cím egy kormoránokról szóló cikk fejlécébe? Kicsit személyes történet okán. Pár éve a kárókatonák kártételét egészen másképp ítéltem meg. Úgy gondoltam, az ökoszisztéma részei, hagyjuk őket békén, csinált már elég kárt az ember történelme során mikor ellenségnek kiáltott ki bizonyos fajokat. Azonban, ahogy teltek az évek, megváltozott a véleményem. A kormorán ritkítások beindulásával jobban ráláttam az itt telelő populáció méretére , táplálkozási szokásaira, és zsákmány igényére. Ez már olyan méretű ami véleményem szerint meghaladja az itt lévő halfauna önfenntartó képességét. A kilencvenes években 10-20 kormoránt lehetett látni maximum a Hármas Körös Gyomai szakaszain téli időszakban.
Nyáron elvétve egyet-kettőt. Nyáron ez most sincs másképp. 2021-ben nyári időszakban naponta többször végighajóztam a Hármas-Körösön 10-15 km-et. Egy-két darab kormorán volt jelen ekkora szakaszon, mindig a Félhalmi egyes kifolyó környékén tanyáztak . Ezzel nincs is baj. Azonban, téli időszakban ezrével jelennek meg a körösök mentén és tízezrével a Dunán, Balatonon, Tisza-tavon és nagyobb vizeinken az északról érkező, áttelelő, kolóniák, amelyek régebben nem maradtak itt. Lerepültek az Adriáig. Azonban az enyhe telek miatt és a viszonylagos halbőség okán, az utóbbi években itt telelnek a Kárpát medencében. Ezeknek a nagytestű, 40 métert merülni képes , tengereken edződött vadászoknak, a mi kis mélységű vizeinkben levő hal elejtése gyerekjáték. A Gyomai közúti híd környékén 100-200 darab rendszeresen és módszeresen vadászik. A halak őrzői meg is tesznek mindent tőlük telhetőt a halálomlány védelmében. Mínusz 8 fokban hajnalban, csónakból és partról is ritkítják őket, de sajnos igen jó érzékszervekkel megáldott madárról van szó, így a több százas csapatból, mindent bevetve is 10-15 darabnál több nem kerül puskavégre. Hogy miért is látom egyre borúsabban a kormorán helyzetet? Íme hozzá egy kis matek:
Az elmúlt napon 16 darab kárókatona került terítékre és boncolásra. Ezekben 10 darab süllő egy csuka, és pár keszeg volt. Ha száz darabos csapatra vetítjük, az 60-70 darab süllő naponta! Becsléseim szerint Gyomaendrőd térségében jelenleg 4-500 egyed portyázik. A többit számolja ki a kedves olvasó.
Szóval erre nincs felkészülve a mi halfaunánk. Főleg a süllő állománya sínyli meg. Ugye hengeres testét , könnyen lenyeli, illetve viselkedése miatt könnyen elejthető a Kormorán számra. A süllő télen a törésekre behúzódva , egyesével, egyhelyben állva vészeli át a hideg időszakot. Ideális zsákmány a kormoránnak a csapatban menekülő keszeg, pontyfélékkel szemben.
Nem azt mondom, hogy a kilövés a legjobb megoldás, de ha pár év alatt nem akarjuk , hogy a süllő populáció önfenntartást is veszélyeztető módon megritkuljon, akkor nincs más megoldás jelenleg. A kormorán gyérítés az egyetlen rossz, de szükséges, módszer.